Kőbe zárt formák: vadmediterrán és pókháló
Úgy négy-öt évvel ezelőtt kezdődően indult fejlődésnek a hasított, illetve tört felületű kövek felhasználásának máig tartó növekedése. Az addig a piacon szinte egyeduralkodó ürömi bánya termékei mellett megjelentek a karmacsi, keszthelyi és az eplényi hasított homok- illetve mészkövek. A legjelentősebb volument mégis - főként a Horvátországból származó – import teszi ki. Mindenki tapasztalhatta, hogy szerte az országban megszaporodott azoknak a kereskedéseknek a száma, akik az olcsóbb árfekvésű hazai és import nyers felületű köveket értékesítik. Míg a magyar bányák termékeire a kiegyensúlyozott, és - főképpen az évek során megszerzett tapasztalat miatt - ismert minőség a jellemző, az import esetében néha még az azonos bányákból származó kövek esetén is előfordulhat jelentős minőségi eltérés. Találkozhatunk az ilyen kőkereskedésekben nagy tapasztalattal rendelkező kereskedőkkel is, de sajnos néhányan még olyan alapvető dologgal sincsenek tisztában, hogy az a kő, ami gond nélkül helytáll falburkolatként nem biztosan alkalmas mondjuk járdák, kocsibejárók burkolására.
Míg korábban a szabálytalan formájú (poligonális) hasítottkő termékek tették ki a kereslet nagy részét, a 2005 évi Construmán már látható volt, hogy a gyártók és kereskedők kínálatában a tovább feldolgozott, szabályosabb formájú kőburkolatok aránya növekedett. Az év során tapasztalatom szerint ez a tendencia tovább erősödött.
A továbbfeldolgozás történhet fűrészeléssel, vagy roppantással, aszerint, hogy egyenes illetve simább, vagy durva, egyenetlen élekre, felületekre van szükségünk. A feldolgozás módja hatással van a késztermék árára is, mivel főképp a homokkövek vágása igen szerszámigényes. Ezért általában a tört, roppantott hasítottkövek az alacsonyabb árfekvésűek.
Az ürömi bánya vezette be korábban a piacra az úgynevezett „mediterrán” márkanevet, melyet azóta a többi gyártó és kereskedő is a tört felületével kifelé rakott kőburkolatra használ. Ez a fajta – nagyjából - egyenlő vastagságú kövekből összerakott burkolat őse volt a korábbi építészetben használt rendszertelen – rendezetlen struktúrában rakott úgynevezett „cigányciklop”. Napjainkba inkább az egységesebb vastagságú kövekből egyenesebb (szabályos mediterrán) vagy egyenetlenebb sorvezetésű (vad mediterrán) burkolatokat készítenek.
A feldolgozott termékek másik csoportja, ahol valamilyen szabályos osztással, vágott vagy tört éllel az eredeti hasított felület kerül a felszínre. Az ilyen burkolat készülhet azonos sortávval vagy váltósorosan (pl.: 8-15 cm között változó sortávolságú), tégla alakúra formált kövekből, vagy olyanokból, amelyeknek csak két párhuzamos éle van. Ebből is látható, hogy a korábban szinte egyeduralkodó szabálytalan formájú kőből rakott (pókhálóciklop) felületekhez képest nagyobb eséllyel lehet az adott ház stílusához megfelelő kőburkolatot tervezni.
Nagyon fontos megjegyezni azonban, hogy ma Magyarországon építőanyagot forgalomba hozni a 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet szerint csak megfelelőségi igazolással lehet. Az érvényes építőipari műszaki engedélyek, melyek a megfelelőségi nyilatkozat alapjául szolgálnak, az ÉMI Kht. honlapján megtekinthetők.
A Kőburkolatok értékét – a természetes felületük és esztétikai értékük mellett – időtállóságuk jelenti. Ha már egyszer rászánja valaki magát arra, hogy a számára megfelelő követ kiválassza, megfelelő szakemberrel beépíttesse, akkor erre a célra csak bevizsgált, minősített és tanúsított termékeket használjon.
A cikk megtekinthető eredeti formában a Népszabadság archívumában:
http://www.nol.hu/cikk/402804/